MTK legendárium | 167. rész

Az MTK egykori ötösfogata. A legendás csatársor. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jenny) 17. rész. Molnár György (1901-1977).

Molnár György aktív labdarúgói pályája mellett, illetve azt követően, mint edző is tevékenykedett egyrészt a korabeli Jugoszláviában, illetve az Egyesült Államokban. Edzői működéséről, kissé kritikus hangon így ír: „Nincsen jó edző. Ha fiatalokkal foglalkozik az ember még tarthatják jó szakembernek, de ha a játékos bekerül az első csapatba, nehezen lehet formálni.”

Sokáig nem is edzősködött. Még aktív sportéletében, civil pályáját tekintve, mint tőzsdei ügynök tevékenykedett: „Tőzsdei alkalmazott vagyok, csak délelőtt köt le a hivatal meg a tőzsde, délután pedig bőven jut idő a tréningre. Hetenkint négy délutánt tréninggel töltök. Úgy érzem, hogy egészen fix kondícióba kerültem. Sokat járok egyébként társaságommal színházba. Operetteket nem, inkább prózai darabokat szeretek megnézni. Nagyon tetszett az utóbbi időben a Noszty fiú…

Nagyot sóhajt.

Bár jól gazdálkodtam volna a konjunktúrában. Örülnék most annak a kis pénzmagnak, amit elköltöttem…”

Idős napjaira sokat változott az élete, nemhogy társasága nem volt, de inkább annak örült, ha nem kellett elhagynia otthonát:

„Szereti az újságírókat?

Sohasem reklamáltam, csak a napokban, amikor a kezembe került egy újság, amiben azt írják rólam: „Az egykor híres labdarúgó, Molnár György már lassan betölti nyolcvanadik évét, de napi sétáját nem hagyja el. Az igaz, hogy napi sétámat nem hagyom el, de csak február 12-én leszek hetvenhárom. Ebben a korban öreg, vén vagy agg az ember? A iuvenes elnevezés Rómában Servius Tullius király rendelete értelmében negyvenöt éves korig illette a férfiakat. De azon túl rögtön a seniores járt nekik. Illyés Gyula figyelmeztet bennünket arra, hogy férfikor nincs. Illetve nincs figyelem rá. A bölcső és a koporsó közti rohanatban az illan el leghamarabb. Igazán csak elképzelni s utólag fölidézni lehet. Az állítólag az élet. Egyhangúan telnek a napjaim. Nincs türelmem semmihez. Újságot olvasok, de abban is csak a sportot és a politikát. Képes vagyok minden órában meghallgatni a híreket. Meccsekre kijárok, nézem a tévét, naponta kétszer lemegyek az utcára. Pedig nem vagyok még nyolcvan…Tüskét hagyott benne ez a néhány sor.”

Véletlenül se húz otthon papucsot. Ha kérlelik akkor sem. Ilyen volt huszonhárom évesen, ilyen ma is. Keveset nevet. A sok munkaszolgálat megtörte. Zárkózott ember. Ritkán megy el valahová. Tavaly (1973-ban) hosszú évek után először, kimozdult otthonról. Leutazott Balatonfüredre. Sokáig nem tud egy helyben ülni. Ilyenkor feláll és járkálva beszél. Tíz éve érszűkület kínozza a lábát. Utazni nincs kedve, azt mondja járt ő már mindenütt. Elvesztettem én is egy játszmát: megöregedtem.”

Végül Hangyának nem adatott nyolcvan esztendő. Az MTK aranycsapatának kiemelkedő játékosegyénisége, a híres MTK-iskola egyik legképzettebb csatára hetvenöt esztendősen hunyt el Budapesten.

A klubhűségéről ismert Molnár Gyurit az MTK család örökre megőrzi emlékezetében…

Ezt olvastad már?